Ez a fotó nagy vicces kedvű barátom lett az idő során... Több, mint 10 évvel ezelőtt bukkantam rá az interneten - már magam sem emlékszem hogyan, valószínűleg kutattam valami után. Azóta már többször is leteszteltem képpel a környezetemben élőket, és mindig ugyanarra a fura eredményre futott ki a kísérlet. Most legutóbb, pár napja, a Facebook dobta fel, mint 6 évvel ezelőtti emléket - és nem tudtam ellenállni a kísértésnek...

Amikor anno, tizenvalahány évvel ezelőtt megláttam ezt a képet, pár másodpercre kicsit összezavarodtam. Ugyanis a fehér ruhás csajsziban magamat véltem felfedezni. Akkoriban még dolgoztam fodrászmodellként olyan cégeknek, mint a L'Oreal, Wella, Schwarzkopf, és nagy bemutató rendezvényeken is vettem részt, utána meg fotózásokon. Én voltam azon ritka "perverzek" egyike, minden fodrász álma, akinek nem okozott lelki traumát az, hogy a fodrászok állandóan rövidre akarták vágni a hajam - többek közt vágtak ehhez nagyon hasonló frizkót is egyszer.

Szóval, amikor ez a kép felbukkant egy internetes keresés során, akkor hirtelen nem tudtam, hogy mi van - egyrészt, ahogy említettem, magamat láttam a fehér ruhás modellben, az agyam egyik fele azt mondta, hogy ez én vagyok; másrészt meg valami mégsem stimmelt ezzel a képpel, valahol az agyam egy másik felében ez az információ hamisnak bizonyult. A kis szürke agysejtjeim lázasan lefutatták az összes fodrászbemutatós emlékemet, de sehol sem találtak ilyen emlékképet a fejemben. Úgyhogy pár másodperc zavar után rájöttem, hogy bár nagy a hasonlóság, ez a csajszi mégsem én vagyok. Pech...

Na, de akkor ki ez a csaj?

Amikor rákattintottam a kép linkjére, akkor láttam meg, hogy az egyik Liz Jagger, Mick Jagger, a hallhatatlan Rolling Stones frontemberének a lánya, a másik, a fehér ruhás pedig Erin O'Connor, egy híres brit model.

A fotót lementettem, majd az első adandó alkalommal megmutattam az akkori páromnak, Daninak - akit jól megvicceltem vele, mert nem akarta elhinni nekem, hogy az nem én vagyok a képen. Következő "áldozatom" anyu volt, aki szintén le volt döbbenve, mikor megmondtam neki, hogy ez biza nem én volnék, hanem valaki más. A dolog érdekessége az, hogy saját magam mellett anyut is látom a csajszi arcában - van valahol anyuról egy gyerekkori kép, ahol neki is szintén nagyon hasonló a haja, és a szemükben, a tekintetükben is valami hasonlóság. Anyu azóta is könyörög nekem, hogy vágassak olyan hajat, mint ami a képen látható, mert szerinte nagyon jól áll nekem és éveket fiatalít :)

Aztán ez a dolog a képpel együtt el is merült feledésbe jó sokáig. Mígnem egyszer épp szortíroztam a képeimet a laptopomon és elémkerült ez a fotó is - és mivel épp vicces kedvenbem voltam, úgy gondoltam kb. 6 évvel ezelőtt, hogy felrakom a Facebook-ra "Liz and me in London" címmel...lássuk mi lesz belőle...

A hatás nem is maradt el...sorban kaptam a gratuláló kommenteket, lájkokat - mindenki azt hitte én vagyok. Miután töredelmesen bevallottam, hogy bizony nem én vagyok a fehér ruhás csajszi a képen, feledésbe merült is az egész vicceskedés. Egészen addig, míg a Facebook a napokban fel nem dobta nekem, mint x évvel ezelőtti emléket...

Liz és én újra Londonban...

Na, gondoltam, eljött megint az én időm, vicceljünk meg újra mindenkit és lássuk vajon még mindig "működik" a dolog. Úgyhogy meg is osztottam az idővonalamon - előtte azonban még gyors leteszteltem a partneremen, akivel másfél éve vagyunk együtt, és aki amúgy born and bred English, vagyis elméletileg jobban ismeri a menő angol modelleket, mint egy mezei magyar. És olyan szépen besétált a csapdába, hogy öröm volt nézni...nem hitte el, hogy nem én vagyok. Nézett rám, nézett a képre, forgatta a fejét - ez te vagy, mondja vigyorogva. Én meg visszavigyrogtam - noooo, it is not me :P Ez xy híres angol model. You are fckng joking, right? Nem, nem vicceskedem - illetve de, csak nem úgy. Nem én vagyok, na! Azért beadta a touche-t azzal, hogy azt mondta vágassam le a hajam olyanra - anyu gondolom nagyon egyet is értene vele :)

A Facebook-on ez alkalommal is jöttek a lájkok és kommentek - pedig kiírtam az elejére, hogy ez átverés és hogy idáig mindenkit sikerült megtévesztenem. Nagynéném, aki 6 évvel ezelőtt is benézte a dolgot, ez alkalommal is azt hitte én volnék a képen.

Szóval na, érdekes! Rákerestem azóta megint Erin O'Connor képeire és a legtöbb képen nem hasonlítunk - szerintem. Bár alkatra, meg talán típusra hasonlóak vagyunk, de nincs akkora hasonlóság kettőnk között, hogy össze lehessen keverni minket. Kivéve ezt az egy képet. Amire ránézve még még nekem is az az érzésem, hogy én vagyok - pedig nem.

Mindenesetre jó móka volt ezzel tesztelni az embereket körülöttem.

És az is lehet, hogy egy szép napon hallgatok az anyai szóra és a partneremre...