Mindig izgalmas hazajönnöm egy-egy utazås utån, mert sosem tudom, hogy mi vår råm otthon.
Van egy pĂĄrom, aki igazi fĂ©rfihoz mĂ©ltĂłan nem sokat foglalkozik azzal, hogy mekkora kupit hagy maga körĂŒl Ă©s utĂĄn a közös otthonunkban. Ăn meg nem vagyok az a tipikus hĂĄzitĂŒndĂ©r, aki folyamatosan pakolgat, rendet rakosgat a mĂĄsik utĂĄn. Ăgyhogy emiatt szokott nĂ©ha köztĂŒnk lenni aprĂł vita. De csak aprĂł, mert Mr W. amĂșgy nagyon igyekszik, hogy ne hagyja szerte-szĂ©t a dolgokat. Ezt turbĂł fokozatba kapcsolja akkor, amikor pĂĄr napos vagy hetes tĂĄvollĂ©t utĂĄn Ă©n hazamegyek: szĂ©pen, a tĆle telhetĆ legtökĂ©letesebb mĂłdon összepakolja Ă©s rendbe rakja a dolgokat. Mondjuk van ehhez segĂtsĂ©ge, Ăva, aki hetente kĂ©tszer jĂĄr hozzĂĄnk, szĂłval a nagyjĂĄt Ć csinĂĄlja meg, de az aznapi vagy 2-3 napi kupit azt Mr W. rakja össze. Persze, amolyan fĂ©rfiasan - a rĂ©szletekre nem adva, csak az összkĂ©pre :)
MiutĂĄn 2017 oktĂłber elejĂ©n összeköltöztĂŒnk, rĂĄ egy hĂ©tre Ă©n hazautaztam MagyarorszĂĄgra Ășgy kb. tĂz napra. Mikor visszaĂ©rtem Londonba, itthon gyönyörƱ virĂĄgcsokor vĂĄrt Ă©s fantasztikus rend. AztĂĄn kicsit körbenĂ©ztem Ă©s lĂĄttam, hogy hiĂĄnyzik valami a konyhĂĄbĂłl. Mivel mĂ©g csak Ă©pp beköltöztĂŒnk voltak dolgok, amik mĂ©g nem voltak meg - ilyen volt egy nagyobb kuka az ĂșjrahasznosĂthatĂł szemĂ©t szĂĄmĂĄra a konyhĂĄban, Ăgy ideiglenesen befogtam egy zöldsĂ©gek tĂĄrolĂĄsĂĄra hasznĂĄlt farekeszt erre a cĂ©lra. Ăs mivel tĂĄrolĂłhelyĂŒnk sem volt mĂ©g elegendĆ ennek a tetejĂ©re rĂĄraktam keresztbe egy fele akkora szĂ©p farekeszt (amit egyĂ©bkĂ©nt a pĂĄrom rakott össze), amiben zöldsĂ©gek voltak. Mr W. mindebbĆl csak annyit Ă©rzĂ©kelt, hogy "a szemĂ©t az oda megy a sarokba", ahol a rekeszek voltak. SzĂłval, miutĂĄn sehol sem lĂĄttam a kĂ©t rekeszt rĂĄkĂ©rdeztem, hogy azokkal mi lett. Hogy hogy mi lett, hĂĄt Ć levitte a szemetet, szĂ©pen rendet rakott, hogy ne szemĂ©tdombra jöjjek haza, egyĂĄltalĂĄn milyen rekeszekrĆl beszĂ©lek Ă©n itt, miĂ©rt az nem szemĂ©t volt... Levitte a szemetet farekeszestĆl, zöldsĂ©gestĆl Ă©s kĂ©sz passz... :)
Most erre mit lehet mondani? ElĆször kicsit "izĂ©" lettem, hogy "nehogymĂĄrnevegyeĂ©szrehogykĂ©ttökjĂłrekesztiskidobottzöldsĂ©gestĆlhĂĄtnemhiszemel", de aztĂĄn persze megkaptam a leckĂ©t, hogy Ă©n miĂ©rt ezt lĂĄtom, Ă©s miĂ©rt nem azt, hogy Ć mennyire igyekezett szĂ©p Ă©s rendes lakĂĄssal vĂĄrni engem. Ăs igaza van, nem?! Ki nem szarja le a rekeszeket Ă©s a zöldsĂ©geket, a lĂ©nyeg, hogy rendet rakott nekem Ă©s mĂ©g virĂĄgot is kaptam :)
Az, hogy a legközelebi elutazĂĄsom-hazaĂ©rkezĂ©sem utĂĄn Ășgy 3 nap mĂșlva vettem Ă©szre a konyhaplafonon a felrobbant fĆtt tojĂĄsok darabjait mĂĄr meg sem kottyant, nagyon Buddha-mĂłdon tudtam kezelni.
Az ezutĂĄn következĆ mosogatĂł-csendĂ©leten pedig mĂĄr kifejezetten röhögtem. Nem tudom mit csinĂĄlt, mit sikĂĄlt, de tök ratyi volt a mosogatĂł, a lefolyĂłszƱrĆben mindenfĂ©le kajadarabok, a szivacs Ă©s a rongy kuka volt azonnal, annyira gusztustalanul nĂ©ztek ki - de amĂșgy pöpecĂŒl el volt pakolva minden, a hagyomĂ©nyosan fĂ©lig kiivott Ă©s pont a mosogatĂł mellett hagyott teĂĄs/kĂĄvĂ©sbögrĂ©jĂ©vel egyĂŒtt.
Szeretem a pĂĄrom.
De azĂ©rt a virĂĄgcsokrok sokat segĂtenek :)