LONDON LIFE DESIGN

Az új év első hetei sokunknak a számvetés ideje: összegezzük az elmúlt évet, az elért sikereket, a kudarcokat és a még megvalósításra váró vágyainkat, álmainkat. ilyenkor úgy érezzük, hogy valami lezárul az óév befejeztével és valami új kezdődik ell az új év beköszöntével. .Nem véletlen, hogy ilyenkor többen mindenféle fogadalmakat tesznek az új évet illetően: 

Az ünnepek között az ember rendszerint komoly elhatározásokat hoz, hogy akkor majd a következő évtől: új munkát talál, lefogy 20 kilót, befejezi az egyetemet, megtanul egy nyelvet és persze elérni kívántsokkal egészségesebben fog élni.

Egy héttel az év kezdete után ezek a fogadalmak általában már sehol nincsenek. Persze, hiszen több dolog is hibádzik velük:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kulturális sokk tünetei

 

A kulturális sokk tipikus tünetei közt tartják számon az elszigeteltség, a megnemértettség érzését, a beszűkült érdeklődést, a szorongást, aggódást, a feszült, ideges, könnyen „felhúzom magam” attitűdöt, a lehangoltságot, szomorúságot, a tehetetlenség érzését. Mindez sokszor emberkerüléssel, halogatással párosul, illetve a teljesítőképesség csökkenésével, amikor korábban rutinnak számító feladatokat nehezünkre esik elvégezni. Extrém esetekben akár testi tüneteket is produkálhatunk: fejfájás, szédülés, hányingerk, hasmenés. 

Ha minezeket a tüneteket gyakran tapasztaljuk magunkon, ráadásul huzamosabb ideje, akkor biztosak lehetünk abban, hogy kulturális sokk-szindrómában szenvedünk, azon belül is a "válság" fázisban vagyunk. Érdemes megfontolni a szakemberhez fordulás lehetőségét, ha úgy érezzük életünk minősége, testi-lelki egészségünk forog kockán az elhúzodó vagy extrém sokk-hatás miatt. 

 

 

A kulturális beilleszkedés folyamata

 

Roger Jone Getting a Job Abroad című könyvében az új környezethez való alkalmazkodá 5 fázisát különbözteti meg:

• Mézeshetek: Lelkesedés, érdeklődés és eufória jellemzi. A költözés előtt és a megérkezést követő időszakra jellemző érzelmi állapot, amikor még új életünkre egyfajta kalandként nyaralásként tekintünk. Minden izgalmasnak, érdekesnek, egzotikusnak tűnik, érdeklődéssel fedezzük fel az új környezetünket, a különbségeket, új emberekkel találkozunk és általában élvezzük a helyzet újdonságát és másságát. Ez a szakasz tarthat néhány napig vagy akár több hónapig is, de van, akinél teljesen kimarad. (Például azért, mert már ismeri az országot, többször járt ott, vagyis ezen a szakaszon akár korábban is áteshetett.)

 

• Válság / Alkudozás: A kezdeti eufória és varázs elmúltával már másként látjuk az itteni életet és benne magunkat. Ekkor tudatosul bennünk, hogy az elején izgalmasnak, érdekesnek vagy épp viccesnek tűnő dolgok mindig így maradnak, mert ezek itt a  mindenni élet szerves részei. Ebben a szakaszban mindent, ami kezdetben különlegesnek vagy érdekesnek találtunk már inkább riasztónak, ellenszenvenek vagy épp sokkolónak érzékelünk. Ezt az időszakot az új kulturális közeg elutasítása  vagy kritikus szemlélete jellemzi. Hiányoljuk a saját kultúránkat, azt a környezetet, amelyben szocializálódtunk és amelyben pontosan tudtuk, hogy mit hogyan kell tenni, hogyan kell viselkedni, elintézni dolgokat. okszor a legegyszerűbb dolog is, amit otthon fél kézzel elintéztünk megoldhatatlanul bonyolult és nehéz ügynek tűnik. Jellemző a frusztráltság, zavarodottság, elveszettség érzése és az hogy könnyen idegessé válhatunk a helyi kulturális sajátosságoktól, viselkedésmódoktóldunk Ehhez még hozzájöhet egyfajta önbizalomvezté, önmagunk leértékelődéének az érzete, ami pont abból adódik, hogy az idegen környezetben nem vagy nagyon nehezen tudunk olyan dolgokban i eligazodni, ami a helyieknek eviden é emiatt "hülyének" nézhetnek minket. okan, hogy oldják mindezen negatív érzéeket inkább saját hazánkbéli emberekkel, esetleg hasonló fázisban lévő expatokkal barátkozunk. 

   

   

  Néha a legegyszerűbb feladat is teljesíthetetlennek tűnik (például egy új nyomtatvány kitöltése vagy egy hivatalos levél megírása). A kompetencia elvesztésének érzetét felerősítheti, hogy ha valaki belekerül egy másik kultúrába, akkor az idegen környezet kevésbé tekinti intelligensnek, mint amilyen valójában. Logikus, nem? Hisz olyan dolgokra is rákérdez, ami az adott kultúrában közismertnek számít. (Miután alkalmazkodott, és beilleszkedett az új környezetbe, újra intelligensebbnek ítélik.)

  Sokan érzik úgy, hogy bár beszélik a nyelvet (akár felsőfokon), mégsem értenek meg mindent, és őket is gyakran félreértik. Ahhoz ugyanis, hogy tökéletesen birtokában legyünk egy nyelvnek, szükség van arra a kulturális háttérre, amibe az ott élők beleszülettek, belenőttek, és amit egy nyelviskolában vagy nyelvkönyvekből lehetetlen megtanulni. A nyelvet alacsonyabb szinten beszélők még inkább ki vannak téve ennek a hatásnak.

  Az újonnan érkezőkre ráadásul rengeteg új információ zúdul. Mindet feldolgozni iszonyú fárasztó, szétválogatni (mi fontos, és mi nem) nehéz.

  Mindez általában szorongást, csalódottságot vált ki, és gyakran erős vágyat (honvágyat) a megszokott világ után.

  Az emberek egy részét ez nemcsak lelkileg, érzelmileg terheli meg, a szorongás gyakran fizikai tünetekben is megnyilvánul (okozhat például álmatlanságot, emésztési rendellenességeket, betegségekre való nagyobb fogékonyságot). Sokan úgy érzik, hogy az új élmények maguk alá temetik őket, magányosak, tehetetlenek, depressziósak, fájóan hiányoznak a támogató barátok, a családtagok.

  Oberg szerint úgy érzik magukat ilyenkor, mint a szárazra került hal. Sok emberben nem is tudatosul, hogy mi zajlik le benne, meg sem tudják fogalmazni az érzéseiket, csak azt, hogy valami rettentően rossz. Ez a szakasz fél-egy évig tart, a legtöbben ebben az időszakban adják fel, és szinte menekülnek vissza a megszokott világba.

 

• Adaptáció / Beilleszkedés: Az önbecsülés visszanyerésének periódusa, amikor már jobban és mélyebben ismerjük a helyi kultúrát, szokásokat, jobban beszéljük a nyelvet, így a helyi kultúrát, jellegzeteségeket is képesek vagyunk bizonyos mértékig elfogadni, bár az önazonosság érzetét még mindig az új környezettől, kultúrától való megkülönböztetés adja. 

 

• Stabilizáció / Önrendelkezés: A majdnem teljes beilleszkedés jellemzi: amikor az új kultúrához nemcsak társadalmilag, hanem nyelvileg is sikerült alkalmazkodni, amikor az egyén önazonosságát részben vagy nagy részben már aaz új kultúrával való azonoulás adja. Akár megjelenhet a saját kultúra elutasítása az újjal szemben. 

 

• Függetlenség: Amikor az egyén új környezetére otthonaként tekint, magáénak érzi annak kultúráját, szokásait, normáit vagyis önmagát ezeken az új szokásokon, normákon keresztül definiálja. 

 

 

A kulturális sokk mértékét befolyásoló tényezők

 

okan érezzük úgy, hogy légüres térben kerültünk, amikor nincs meg az ismerősség, otthonosság érzete körülöttünk - ez az érzés teljesen normális és a legtöbb emberrel megtapasztalja a külföldi tartózkodás során. Valaki már az első napokban, hetekben szembesül a kulturális sokk okozta problémákkal, van akinél késöbb jön elő, esetleg nem olyan nyilvánvaló formában. Aztán van olyan is, aki nem éli át ezeket a nehézségeket. Ez egyénenként nagyon változó és sok mindentől függ: a személyiségünktől, az adott élethelyzetünktől, korábbi tapasztalatainktól, környezetünktől, a minket körülvevő emberektől. Általánosságban elmondható, hogy ha valaki nyitott, könnyen változtató és alkalmazkodó, könnyen barátkozó ember, ha optimista és sikerorientált, amolyan "megküzdő" típus, ha már korábban élt külföldön, jól beszéli az adott ország nyelvét, vannak az új helyen ismerősei (főleg helyi, "bennszülött" emberek), barátai, rokonai, akkor könnyebben és hamarabb be tud illeszkedni. Aki nem vagy kevésbé ilyen típus, annak sem lehetetlen a dolog, de nehezebben fog menni, többet kell majd úgymond "szenvednie" és küzdenie - amit hasznos észben tartani, amikor már nem bírjuk cérnával az itteni "hülyeségeket"

 

További nehezítő tényezők lehetnek a beilleszkedésben, függetlenül attól mely országról vagy kultúráról beszélünk, a klíma / időjárás mássága, a másfajta ételek és az eltérő étkezési szokások, a ruházkodásbeli különbségek, az elfogadott viselkedési normák és tabuk, valamint a nyelvtudás megléte vagy hiánya.

 

Végezetül pedig egy nagy adag önismeret az, ami feltétlenül kell ahhoz, hogy sikeresen vegyük a kulturális sokk akadályait: objektíven fel tudjuk mérni, hogy milyen kompromisszumokra vagyunk képesek és hajlandóak,  mi az amit még el tudunk viselni és mi az, amit már nem, mik okozhatnak nehézséget és hogyan tudjuk leküzdeni azokat. Azzal is borzasztó fontos tisztában lennünk, hogy miért megyünk / mentünk külföldre, milyen céljaink vannak vele, mit szeretnénk elérni a külföldi életünk során - ez a kristálytiszta kép sok  nehézségen túl tud lendíteni minket, nemcsak a kulturális sokk fázisában, de később is.