TUDÁSTÁR / VÁLLALKOZÁS - A GRAFOLÓGIA TÜKRÉBEN
"Régi magyar közmondás, hogy a jó pap holtig tanul. De ami régen csak a papra vonatkozott, az ma jóformán minden emberre áll. A tudás és maga az élet az utolsó évtizedekben oly gyors ütemben haladt, hogy az iskolában szerzett természettudományi, földrajzi, gazdasági, szociális és alkotmányi ismereteink jórészt elavultak, a történelem pedig hatalmas fejezettel bővült. Lomtárba kell tehát dobni a 'kész ember' fogalmát, aki önelégültségében azt képzeli, hogy iskoláit kijárván elégséges szellemi útravalót szerzett az egész életre, csakhamar lemarad azokkal az embertársaival szemben, akik ismerik a modern élet dinamikáját és ismereteiket folytonosan kiegészíteni igyekeznek."
Ezeket a sorokat 1927-ben Klebersberg Kúnó, az akkori kultuszminiszter vetette papírra. A helyzet az azóta eltelt majd egy évszázadban sem változott, sőt!
A naprakész tudás, informáltság és készségek ma már gyakorlatilag a 'túlélés' feltétele - olyan szinten felgyorsult az életünk, olyan ütemben változnak, alakulnak át a dolgok, hogy amit ma tanulunk az holnapra már nem is lesz érvényes vagy használható. A "jó pap holtig tanul" szlogent mára felváltotta az egész életre szóló avagy az élethoszig tartó tanulás (Lifelong Learning) fogalma. A fogalom már az 1970-es években megszületett, de igazán központi témává és az Európai Unió fontos társadalom- és oktatápolitikai célkitűzésévé csak az ezredforduló környékén vált az úgynevezett tudásalapú társadalom megteremtéséhez.
De mit is jelent ez a kifejezés? Nos, gyakorlatilag azt, amit már Klebersberg is leírt: a tanulás, ismereteink frissítése, bővítése, saját magunk képzése nem ér véget az első "papír" megszerzésével. Ahhoz, hogy a gyorsan változó munkaerőpiacon hasznosítható, versenyképes tudással rendelkezzünk, ahhoz, hogy ebben a folytonosan alakuló világban megtaláljuk és megálljuk a helyünket, hogy aktív és hasznos tagja tudjunk lenni a táradalomnak, ahhoz folyamatosan fejlesztenünk kell képességeinket, bővítenünk kell ismereteinket.
Az egész életen át tartó tanulásnak azonban az is fontos eleme, hogy ez a tanulás nem csak az iskolapadokban és nem csak különböző bizonyítványok megszerzésével, az úgynevezett formális oktatás / tanulás keretein belül lehetséges. Hasonlóan fontos a kevésbé szervezett és szabályozott keretek között, non-formális formában megszerzett tudás (pl. nyelvtanfolyam, bármilyen hobby-tanfolyam, munkahelyi tréning), illetve a mindennapi élet és a munka során önkéntelenül, informális formában felcsipegetett ismeretek is (pl. baráti beszélgetés, újságolvasás). Ezt nevezik az élet minden területére kiterjedő tanulásnak (Lifewide Learning)
Ez a koncepció egy új tanulási kultúra kialakítását, a kompetencia alapú oktatást és tanulást helyezi a középpontba, mind a társadalom, mind az egyén szempontjából. Felöleli a korai szocializációtól és az iskoláskor előtti neveléstől a munkavállalás szempontjából aktív életkor utánig az egyén teljes életciklusát. Mindenki számára hozzáférést kíván biztosítani a tanuláshoz, valamint a tanulás iskolán kívüli formáit is elismeri, fontosnak és azzal egyenértékűnek tartja.
Az élethosszig tartó tanulás és a külföldi élet
Amikor élethosszig tartó tanulásról beszélünk, akkor eleve nem csak arról van szó, hogy munkaerőpiaci versenyképességünket, a foglalkoztathatóságunkat vagy éppen vállalkozói kompetenciáinkat tudjuk megnövelni a folyamatos és széleskörű tanulással, hanem a társadalmi befogadás, az aktív állampolgárság és a személyes fejlődés, tapasztalatszerzés, sikeres és boldog élet tekintetében is értékes készségekre és tudásra teszünk szert - függetlenül attól, hol élünk. Azonban, amikor a külföldi élet mellett döntünk, akár hosszabb, akár rövidebb időre, akkor a lifelong learning és a lifewide learning fontossága kiemelten és hatványozottan érvényes lesz az életünkben .
Miért? Mert egy olyan országban kívánunk élni és dolgozni, amely számunkra ismeretlen: mivel nem ott nőttünk fel, így nem vagy alig ismerjük azokat a társadalmi és kulturális sémákat, amelyek mentén eredményesen el tudnánk igazodni az adott országban: szokások, tradíció, értékek, életszemlélet, történelem, nyelv, emberi kapcsolatok, oktatási rendszer. Minél hiányosabbak az ismereteink, minél kevésbé tudunk kapcsolódni mind emberileg, mind szakmailag az itteni rendszerekhez, annál sikertelenebbek leszünk, annál nehezebben fogjuk megtalálni a helyünket, annál hosszabb ideig fog tartani, hogy beilleszkedjünk és otthonosan érezzük magunkat az új élethelyzetünkben.
Ezért gyakorlatilag kikerülhetetlen külföldön a tanulás valamely formája, ha jót akarunk magunknak. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyből be kell iratkoznunk valami iskolába vagy tanfolyamra, bár a későbbiekben ez azért hasznos lehet: tetszik vagy nem, minden országban jobban értékelik és könnyebben elfogadják az ott szerzett képzettséget, legyen az csak valami szakképzést igazoló bizonyítvány vagy főiskolai, egyetemi képzés (kivételt képezn néhány speciális képzés / professzió). Emellett egy külföldön megszerzett képesítés azt is bizonyítja, hogy mi fontosnak tartjuk az adott országba való beilleszkedésünket és erőfeszítéseket is teszünk ennek érdekében. Vannak országok, ahol egyébként is jobban értékelik a gyakorlati tudást, az egyéni képességeket, a megszerzett tapasztalatokat, jártasságokat, semmint a "papír alapú" tudást. Így, ha valamiben nem is tudunk formális bizonyítványt felmutatni, de gyakorlottak vagyunk benne és referenciával is rendelkezünk erről, akkor az sokkal többet fog számítani, mint egy szimpla papír. Nyilvánvaló ez nem áll meg minden szituációban, főleg álláskeresésnél: egy orvosi vagy tanári pozíció megpályázása esetén kelleni fog a papír is.
Non-formális és informális úton is rengeteg információt magunkba tudunk szívni rövid idő alatt és vagyonokat sem kell érte fizetnünk. Az első időkben a lakótársaink, munkatársaink lesznek azok, akiktől be tudjuk gyűjteni mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy valamennyire kiismerjük a kinti életet. Hiba azonban, ha csak és kizárólag magyaroktól vagy más idegen országból érkezőktől tájékozódunk, még akkor is, ha az illető már több éve él az adott országban. Azokat az apró és rejtett információkat, amelyek világossá teszik, hogy egyes kultúrákban és társadalmakban miért úgy vannak a dolgok ahogy, amelyek segítenek minket abban, hogy jobban átlássuk és megértsük az ottani gondolkodást, értékeket, életvitelt vagy netán humort, azokat csakis 'bennszülöttektől' szerezhetjük be, azoktól akik itt születtek és itt is nőttek fel. Tudatosan iratkozzunk be tanfolyamokra (nem csak nyelvtanfolyamra, hanem mindenféle hobby-tanfolyamra, szakmai és személyiségfejleztő tanfolyamra) vagy csatlakozzunk közösségekhez, ahol jó eséllyel találkozhatunk helyiekkel, emellett olvassunk itteni újságokat, helyi vagy országos magazinokat akár online vagy offline formában, hallgassunk híreket, járjunk könyvtárba vagy bárhová érdeklődési körünknek megfelelően, ahol lehetőségünk van jobban megismerni és megérteni az itteni embereket és életet.
A legfontosabb, hogy legyünk nyitottak, érdeklődőek, motiváltak, mert csak ez szolgálja a javunkat hosszútávon akár idegen országban élünk, akár otthon.
Ha úgy érzed személyes segítségre lenne szükséged a külföldre költözést, a külföldi élettel való megbírkózást, beilleszkedést illetően, akkor nézz rá az Életúttervezés szolgáltatásra - az Útravaló Beszélgetés a még készülődőknek segít abban, hogy minél zökkenőmentesebben menjen a váltás, az Élet-Út Beszélgetés pedig a már kint élőknek próbál iránytűként szolbálni a gyorsabb és simább beilleszkedésben.
Kövesd a London Life Design Facebook oldalát, hogy elsőként értesülj a legfrissebb cikkekről, posztokról.
Oszd meg velünk a véleményed, a tapasztalatod a témával kapcsolatban