Mostanában több írást is posztoltam a nyelvtanulással kapcsolatban - itt a blogon is és a Tudástár oldalon is. A Me, Myself & The English Language blogposztban elmeséltem az én saját történetemet az angol nyelvtanulást illetően, hogy milyen 'kalandokon' és élményeken mentem keresztül, míg végül eljutottam arra a szintre, ahol most vagyok. Többek közt megemlítettem azt is, hogy gyerekként valamiért elképzelhetetlennek tartottam, hogy az anyanyelvem mellett lesz egy másik nyelv is, ami ‘zsigerből’ megy majd. Azt meg végképp nem tudtam elképzelni, hogy esetleg egynél több idegen nyelvet is tudjak oké szinten - ráadásul úgy, hogy nem is magyar nyelven tanulom.
Pedig jelenleg a helyzet kezd úgy alakulni.
Ugyanis egy ideje rákaptam a nyelvtanulásra és roppant mód élvezem - bár vannak napok, amikor kell egy kicsit noszogatni magam, hogy elővegyem, de alapvetően mindig szívesen foglalkozom vagy egyik vagy másik nyelvvel. Elsősorban franciát tanulok, de emellett a németet is nyomom és a spanyolt is valamelyest hanyagabb szinten.
Annak idején gyerekként, illetve kamaszként németet tanultam - abból is érettségiztem anno, de később az angol lett fontosabb és hasznosabb mindenféle szempontból az életemben.
Amikor én elkezdtem a gimnáziumot, akkor nekünk még az egyik kötelező nyelv az orosz volt, így a gimiben kötelező két nyelvből igazából csak egyet választhattunk meg. A választék pedig német és francia volt. Mivel nekem a felmenőim sváb származásúak mind anyai, mind apai részről, így a német volt a kézenfekvő - legalábbis a szüleimnek. Az apai nagyszüleim még beszélték is a nyelvet, éltek kint Németországban, az akkori NDK-ban rokonaink, akik rendszeresen meglátogattak minket, és ennek tudható be az, hogy általános iskola alsótagozatában német különórára jártam egy vagy két évig. Aztán felsős lettem és inkább az atletikát választottam - de az egy másik sztori :D
Én már akkor fontolgattam a franciát, mert tetszett a nyelv - amihez valószínűleg az is hozzájárult, hogy párszor franciának néztek különböző utazások és nyaralások során, amire roppant büszke voltam. De a 'családi nyomás' megtette a magáét - úgy éreztem, hogy 'nem hagyhatom cserben' az ősöket és a németet illik választanom.
Érettségi után pár évvel még letettem egy német alapfokú szóbeli és írásbeli vizsgát - amolyan kompenzációs cselekedetként, mivel úgy kivágtak az angol nyelvvizsgáról, még az alapfokú szóbeliről is, mint macskát kakkantani, és ez eléggé megtépázta az önbizalmam.
De aztán az évek múlásával eltávolodtam a némettől, az NDK-s német rokonok sem jöttek már miután ledőlt a berlini fal, így gyakorolni sem volt lehetőségem igazán. Azért valahol valamilyen szinten része volt az életemnek - az egyik legjobb gyerekori barátnőm Németországba ment férjhez és voltam is kint nála, jártam többször látogatóban Ausztriában is, nagynéném élettársa német, randiztam német pasikkal. Szóval, így vagy úgy néha felbukkant a német nyelv az életemben.
Fast forward - úgy kb 12 évvel ezelőtt egyszer csak újból feljött, hogy franciát tanulnék. Akkor volt a londoni Olimpia, így én fogtam magam és elmenekültem Párizsba arra az időre és nagyon pozitív élményekkel jöttem haza, így fellelkesülve kezdtem el tanulni a franciát. Aztán ez a lelkesedés rövid idő után elhalt. Akkoriban kezdtem el a spanyolon is gondolkodni, hogy azt is jó lenne megtanulni, de akkor még úgy gondoltam, hogy nekem nincs arra agyi kapacitásom, hogy két nyelvvel egyszerre megbírkózzak és nem is tudtam dönteni a francia és a spanyol közt - a francia jobban tetszett, a spanyolt viszont hasznosabbnak éreztem - így azt a 'döntést' hoztam, hogy nem döntöttem, kvázi egyiket sem tanultam.
Pár év után megint 'elkapott az ihlet' - akkor ismerkedtem meg a Duolingóval és azon keresztül tanulgattam a nyelvet, illetve a You Tube-on elkezdtem követni egy francia anyanyelvű tanárt. Ez sem volt azonban túlzottan hosszú életű - egy idő után megint feladtam és abbahagytam a tanulást. Évek múltak el így. El voltam foglalva más dolgokkal és nem is hittem önmagamban, hogy képes lennék még egyszer arra a 'bravúrra', mint az angollal. Van egy emlékem arról, hogy úgy 2017 tájékán megismerkedtem az akkori partnerem révén egy német üzleti partnerével, aki a saját anyanyelvén kívül még beszélt 4 másik nyelvet is. Emlékszem, hogy az volt bennem, hogy én sosem voltam és leszek ilyen okos, azok az emberek, akik képesek 3 vagy több nyelvet is beszélni azok biztos valami géniuszok lehetnek - én meg nyilván nem vagyok az. És erről még az sem győzött meg, hogy az angolt végül is milyen sikerrel elsajátítottam. Hiába, azok jó mélyen berögzödött hiedelmek makacsul tudják tartani magukat...
Újabb pár év telt el. Közben jött a kovid, meg az én életem is fenekestől felfordult több szimultán változásnak és élménynek köszönhetően. Aminek PTSD lett a következménye - aminek az egyik velejárója a depresszió. Egy ilyen depressziós napon, amikor már valamilyen szinten úgymond untam a helyzetet és úgy éreztem valamit mégis kezdeni kellene magammal, de még se fizikailag, se érzelmileg és mentálisan nem voltam ott, hogy valami komolyabba belevágjak vagy újból felvegyem az élet ritmusát, jött az ötlet, hogy elkezdjek megint franciát tanulni. Így újból regisztráltam a Duolingóra.
Ez volt 2022 októbere.
Azóta eltelt két év és én továbbra is kitartóan tanulom a nyelvet. Volt pár rövidebb-hosszabb időszak, amikor lelkileg visszacsúsztam és emiatt a nyelvtanulással sem foglalkoztam, de mindig visszatértem egy-egy ilyen rosszabb periódus után és ott folytattam, ahol abbahagytam. Az elején nagyon rákattantam a pontgyűjtésre és a versenyre, de kb egy éve már kiléptem ebből, mert nem segítette a tanulásom, mivel inkább arra fókuszáltam, hogy minél gyorsabban keresztülmenjek a gyakorlatokon minél több pontot gyűjtve.
Franciával indítottam, aztán felvettem a németet, mondván azt már úgyis tanultam, hamar felfrissítem. Aztán jött a spanyol - hogy csak egy kicsit belenézek kíváncsiságból. Aztán az olasz, mert a saját tapasztalatom alapján eléggé hasonlít a két nyelv. Aztán ránéztem az oroszra is, hogy mennyire emlékszem. Aztán a dánra, szintén, hogy mire emlékszema a dániai életem alatt felszedett nagyon minimál dánból. Aztán ránéztem a svédre, mert az nagyon hasonlít a dánra. Aztán jött a finn, mert állítólag távoli nyelvrokon. Aztán a görögre is, mert tavaly és idén is voltam Görögörszágban.
Szóval, elszórakozgattam egy darabig a különböző nyelvekkel - és tényleg élveztem.
Végül is a francia maradt meg 'fő nyelvként', ami mellet még a németet is gyakorlom, illetve a spanyolt. Vicces, hogy annak ellenére, hogy a németet évekig tanultam, illetve jóval több életeseményem kapcsolódik a nyelvhez, mint a franciához, mégis a német megy a leggyatrábban. A francia viszont könnyedén megy, gyorsan megmaradnak a szavak, imádom a nyelv hangzását és nem találom nehéznek a kiejtést, a nyelvtan is érthető pár furcsaság ellenére. Olyannyira könnyedén megy, hogy már utol is értem a német szintem, pedig ott nem csont kezdőről indultam. De sokszor ott bukok el - míg franciából simán végigcsinálok 5-6 leckeegységet hiba nélkül, németből rendszeresen benézek valamit szinte majdnem minden egységnél.
Amit szintén érdekesnek találok, hogy angolul tanulom ezeket a nyelveket, mégis egyszerűbbnek és jobban érthetőbbnek találom a nyelvtant így, hogy az angollal vetem össze, mintha magyarul tanulnám. Több a nyelvtani hasonlóság a francia és az angol közt, mint a francia és magyar közt, ezért egyszerűbb az agyamnak felfogni és megjegyezni a nyelvtani dolgokat.
Miért csinálom és mit adott nekem ez az új hobbi?
Eredendően unalmamban és tehetetlenségemben álltam neki - mint említettem, szerettem volna már kezdeni magammal valamit. Ehhez hozzájött az is kicsit később, hogy szerettem volna 'tornáztatni' az agyam - van Alzheimer a családban és úgy gondoltam, hogy az egyik módja, hogy kivédjem, ha nem hagyom az agysejtjeim eltunyulni. Meg amúgy sem akarnám azt, Alzheimertől függetlenül. Aztán az is a fejemben volt, hogy nem tudom hol fogok vagy akarok kikötni a depresszió után - vajon visszamegyek-e az Egyesült Királyságba vagy inkább máshol kezdeném újra a dolgokat. Végül meg, miért ne - végül is a francia nyelv tanulása mindig is foglalkoztatott.
Tudom, hogy vannak kismillióan, akik 2-3 vagy annál is több nyelvet beszélnek folyékonyan gond nélkül, szóval nem valami nagy 'kunszt', hogy valaki több nyelvet is bír, hogy az angol mellett még én is elsajátítok 1-2 idegen nyelvet.
Nekem viszont mégis nagy 'kunszt'.
Ha arra a kislányra gondolok, aki sok-sok évvel ezelőtt baktatott haza az iskolából azokkal a gondolatokkal a fejében, hogy kizárt, hogy valaha is megtanulnék egy idegen nyelvet magasabb szinten...akkor eléggé nagy 'kunszt' már az is, ahol most vagyok.
Hogy idegen nyelven tanulok idegen nyelveket.
Életem legnehezebb szakaszában adott nekem több dolgot is.
Egyrészt értelmes és hasznos elfoglaltságot akkor, amikor nagyon nehéznek találtam, hogy kilépjek a kis buborékomból és többnyire csak néztem ki a fejemből, miközben folyamatosan lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem csinálok semmit.
Iszonyatos lelki löketet adott, hitet és önbizalmat, mikor rájöttem, hogy elég frankón megy nekem a nyelvtanulás, főleg a francia és a spanyol.
Ezt még megfejelte az, hogy abban az életkorban álltam neki a tanulásnak, amikor állítólag a kognitív képességek hanyatlásnak indulnak és az általános vélekedés szerint nehezebben tanul és emlékszik az ember - pláne nehezebben sajátít el egy idegen nyelvet.
Továbbá ehhez még hozzájön az is, hogy egy olyan életesemény után adta vissza az önbizalmam, ahol gyakorlatilag letarolták és a földbedöngölték azt az önértékelésemmel együtt.
Élesben még nem teszteltem ugyan a franciatudásom - de ami késik nem múlik... :)
Valószínűleg sok helyzetben habogni-hebegni fogok, pont nem fog eszembe jutni a megfelelő szó vagy rosszul rakom össze a nyelvtant - de nem fog zavarni, mivel már tapasztalatból tudom, hogy nálam - ahogy a legtöbb embernél - a mindennapi kommunikáció, a folyékony és gördölékeny beszéd a legproblémásabb beszéd. Ami csak gyakorlással jön.
De elveszni már biztos nem fogok!
És akkor stílszerűen, ha már a nyelvtanulásról van szó - megosztottam az én személyes 'titkaim' és praktikáim, amelyek annak idején segítettek nekem az angolom fejlesztésében.
Emellett a Hogyan fejleszd a nyelvtudásod - 15 praktikus tipp haladóknak írásomban további hasznos javaslatokat találhatsz a témában.
Szeretnél te is magabiztosan, folyékonyan és angolosan kommunikálni?
Te is úgy érzed, hogy megrekedt az angolod egy szinten és a hagyományos tanulás/oktatás nem igazán segít?
A szakmai / üzleti életedben van szükséged egy magasabb szintű nyelvtudásra?
Esetleg külföldre készülsz és szükséged van nyelvi, kulturális és mentális támogatásra, felkészítésre?
Coaching beszélgetésekkel, tanácsokkal, információkkal tudlak segíteni abban, hogy zökkenőmentesen, gyorsan és sikeresen be tudj illeszkedni az új környezetedbe.
Comments